Fóbia

fóbiák

Fóbia

A külső hatásra bekövetkező fizikailag bénító reakciót fóbiának nevezzük. A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. A fóbia enyhébb foka idővel elmúlhat, kinőhető. A rögzült szorongásokat pszichológus segítségével oldani vagy megszüntetni lehet.

A fóbiás beteg rendszerint tisztában van a szorongás túlzott mértékével, de az adott tárgyat, személyt, jelenséget a valósnál mégis félelemkeltőbb tulajdonságokkal ruházza fel, majd igyekszik elkerülni a vele való találkozást. Fóbiák esetén intenzív, irracionális szorongás jelenik meg. A szó görög eredetű, a “phobosz” eredetileg ugyanis rettegést, félelmet, menekülést jelent. Betegségről csak akkor beszélhetünk, ha a szorongás függetlenedik a realitástól, a valódi veszélyhelyzettől, és intenzíven jelen van az érintettek életében, illetve a fóbiás félelem következményei jelentősen befolyásolják az illető vagy környezete életét, többnyire súlyosan nehezítve azt.

https://www.skultetiszabo.hu/dr-toth-2/

A fóbiák valamely tárgyhoz, személyhez, állathoz társuló szorongás, mely sokak életét keseríti meg tartósan. A kórkép kialakulása során a szorongás keres “tárgyat” magának, azaz a parttalan szorongás helyébe valamitől való félelem lép, ami könnyebben kezelhető az adott személy számára. Egyszerűbb esetben a félelemkeltő tárgy, állat, helyzet könnyen elkerülhető (ilyen például kígyótól való félelem), máskor azonban jelentősen beszűkíti az egyén életterét (például emberektől, terektől való félelem). Sajnos a fóbia hajlamos “terjedni”, azaz míg kezdetben mondjuk a beteg “csak” a buszoktól félt, később már a vonatok, villamosok, sőt maga az utca is félelmetessé válhat, így a beteg saját lakásának foglyává válik. A fóbiákhoz gyakran társulnak pánik rosszullétek. Ez azt jelenti, hogy a félelmet keltő tárgy, személy, szituáció közelében, vagy annak csak lehetősége, gondolata esetén is a beteg súlyos szorongásos rosszullétet él át halálfélelemmel, szívdobogásérzéssel, fulladással, remegéssel, verejtékezéssel, hasi diszkomfort érzéssel, szédüléssel. Ez a beteget megijeszti, menekülésre készteti. Ezt követően a hasonló helyzeteket is elkerüli, illetve biztonsági intézkedéseket tesz, hogy mindig kéznél legyen a gyors segítség, ha erre nincs mód, inkább elkerüli az adott szituációt.

A fóbiák igen változatos formákban fordulhatnak elő, több mint 60 változatukat különböztetjük meg, melyek három nagy csoportba sorolhatóak: agorafóbiák, szociális fóbiák és egyéb, speciális fóbiák.

Agorafóbiák – a lakás foglyai

Az agorafóbiák mindegyike jelentősen beszűkíti az egyén életterét, súlyos esetben a beteg csak kísérővel tud kimozdulni, vagy teljesen lakása foglya marad, mindenben családtagjai támogatására szorulva. Ez a támogatás gyakran a túlóvással tovább súlyosbítja a helyzetet, teljesen függő állapotot kialakítva, az életminőséget nagymértékben lerontva. Itt már komoly gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésre van szükség, mely jelentős javulást, akár gyógyulást is hozhat a beteg számára. Az agorafóbiák neve a görög agora (központi tér) nevéből éred, nem meglepő tehát, hogy az egyénnek a térben elfoglalt helyzetével kapcsolatos félelmek tartoznak ide. Legismertebb a csoport névadója, a szűkebb értelemben vett tériszony (agorafóbia). Ezek a betegek kerülik a nagy nyílt tereket, az utcán a falak mellett közlekednek, gyakran nem mernek az úttesten átmenni. Idetartozik a közlekedési fóbia, mikor a beteg nem mer tömegközlekedési eszközöket használni, inkább minden pénzét taxira költi, de nem száll buszra villamosra, vonatra, metróra. Kezdetben gyakran csak egyik járműféle vált ki félelmet és elkerülő magatartást, de kezeletlen esetekben szinte biztos, hogy a későbbiekben a többi közlekedési eszközre is kiterjed a szorongás. Szintén széles körökben ismert a klausztrofóbia, a bezártságtól való félelem. Ezek a betegek nem szállnak liftbe, kerülik a bezárt ajtójú, szűk helyiségeket. Ide sorolható az akrofóbia (magasságtól való félelem), repülési fóbia, gefirofóbia (hídakon való átkelési képtelenség), bevizelési, beszékelési fóbia (a beteg kerül minden olyan helyzetet, ahol nem tud gyorsan elérni a mosdóba) is.

Szociális fóbiák

Csak rövid távú megoldás Gyakori, hogy ezek az emberek szorongásukat alkohollal, gyógyszerekkel, drogokkal próbálják oldani, ami kezdetben sikeres is lehet, de egyenes út vezet a függőségek kialakulásához, ezért a szakszerű terápia nagyon fontos. A szociális fóbiák a szociális térrel kapcsolatos félelmeket foglalják magukba. Normális esetben is érez az ember némi lámpalázat, ha emberek előtt kell szerepelnie, de itt a szorongás sokkal kifejezettebb, jellemző az elkerülő magatartás, esetenként akár pánik rohamok is megjelenhetnek. A lényege, hogy az adott egyén retteg azoktól a helyzetektől, ahol mások figyelmének van kitéve, ahol megítélhetik, zavaró, megalázó helyzetbe kerülhet. A társas helyzetek – nem csak szereplés, de például már a közös étkezések is – erős szorongást provokálnak, melynek túlzott mértékével a személy is tisztában van, de ez nem segíti. A szituációt, ha teheti, elkerüli, vagy csak óriási kínnal képes elviselni. Ide tartozik a logofóbia, mikor az egyén kórosan fél a nyilvános szereplésektől, az eritrofóbia, a serdülőkorban gyakori elpirulástól való félelem. Az antropofóbia a nagyobb embercsoportok, társaságok elviselésére való képtelenség. Idetartozik a párkapcsolat teremtéssel társult kóros félelmek egy része is. Ismert a szexuális kapcsolatoktól való félelem okozta frigiditás vagy impotencia is. A leggyakoribb formák Az állatoktól való félelmet a zoofóbiának nevezzük, legismertebbek a pókok (arachnofóbia), hüllők (batrakofóbia), kutyák (künofóbia), macskák (ailurofóbia), madarak okozta fóbia. Természeti jelenségek közül leggyakoribb a sötétségtől és a villámlástól való félelem (szkotofóbia, illetve asztrapofóbia), de alakulhat ki fóbia a naptól (heliofóbia), tűztől (pirofóbia), éjszakától (nüktofóbia) is. Szintén nagyon gyakori a beszennyeződéstől való félelem, a szkatofóbia, a mikroorganizmusoktól (mysofóbia) és a betegségektől való rettegés (nosofóbia). Szinte nincs is olyan dolog, esemény, amivel kapcsolatban ne írtak volna le fóbiás tüneteket (házasság, egyedülét, halál, hegyes tárgyak, férfiak, nők, zene, tánc, árnyék, gépek, döntések), a sor a végtelenségig folytatható lenne.

Speciális fóbiák

Ebbe a csoportba izolált, tárgyaktól, állatoktól, természeti jelenségektől, életeseményektől való félelmek tartoznak. A vizsgálatok szerint talán nincs is olyan ember, aki a félelem valamelyik formájával kisebb-nagyobb mértékben ne küzdene élete során. A specifikus fóbiák jelentős része szerencsére a mindennapi élet során nem vagy alig jelent problémát, kezelésre akkor van szükség, ha az egyén számára gondot okoz az adott fóbia. A speciális fóbiák többnyire gyermekkorban indulnak, sokszor az okok is a feledés homályába tűntek, nem kideríthetőek. A fóbiák többsége krónikusan, évtizedeken át elhúzódik, hullámzó intenzitással van jelen az egyén életében. Speciális fóbiák esetén gyakran a pszichoterápia önmagában is elegendő, nagyon hatékony módszer, nincs szükség gyógyszeres kezelésre.

A leggyakoribb formák

Az állatoktól való félelmet a zoofóbiának nevezzük, legismertebbek a pókok (arachnofóbia), hüllők (batrakofóbia), kutyák (künofóbia), macskák (ailurofóbia), madarak okozta fóbia. Természeti jelenségek közül leggyakoribb a sötétségtől és a villámlástól való félelem (szkotofóbia, illetve asztrapofóbia), de alakulhat ki fóbia a naptól (heliofóbia), tűztől (pirofóbia), éjszakától (nüktofóbia) is. Szintén nagyon gyakori a beszennyeződéstől való félelem, a szkatofóbia, a mikroorganizmusoktól (mysofóbia) és a betegségektől való rettegés (nosofóbia). Szinte nincs is olyan dolog, esemény, amivel kapcsolatban ne írtak volna le fóbiás tüneteket (házasság, egyedülét, halál, hegyes tárgyak, férfiak, nők, zene, tánc, árnyék, gépek, döntések), a sor a végtelenségig folytatható lenne.

  • Globofóbia – A léggömböktől való félelem

Zoofóbiák (bizonyos állatoktól való félelem)

Az itt sorolt szavak esetében a fóbia nem pszichológiai, hanem fizikai. Példa erre a fonofóbia, ami az agyhártyagyulladás egyik tünete, és a zajtól való rettegést jelenti, ami fizikai fájdalmat okoz a betegnek.

Biológiában és kémiában a szavak olyan állapotot írnak le, ahol az élőlények elkerülnek egyes fizikai körülményeket, vegyületek nem elegyednek egymással, stb.

www.skultetiszabo.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest, pszichológus budapest, pszichológus Budapest, Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest, pszichológus budapest, pszichológus budapesten, Pszichologusok Budapesten, Skultéti-Szabó Katalin pszichológus,