Önismeret

pszichologus_budapest_önismeret1

Az önismeret nem csupán saját reakcióink kiismerésének eszköze, hanem mások reakcióit is önmagunk viselkedési válaszain keresztül értelmezzük. Gyakorlatilag a legalapvetőbb, legelemibb, legszükségesebb emberi tudás. A delphoi jósda szentélyének homlokzatán ez a felírat áll: „Ismerd meg önmagad. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek.” A görögök ókori tudása is azt igazolja, hogy önismeret nélkül a világ megismerhetetlen, érthetetlen és képtelenség benne élni. Amennyiben nem tudja, miként kezdjen hozzá, elakadt vagy tökéletesedni szeretne, forduljon pszichológushoz.

Az önismeret egy nehezen megragadható jelenség annak ellenére hogy minden ember életében fontos szerepet játszik, akár tudatában van ennek, akár nincs. Mivel nem mérhető, nem kézzel fogható, és megnyilvánulása erősen függ a kontextustól, ezért nem könnyű a racionalitás szintjén megragadni ezt az amúgy természetes jelenséget.

Anélkül tehát, hogy a bonyolult definíciók útvesztőiben bolyonganánk, talán az a legokosabb, ha az önismeretet egyszerűen csak a fejlődés velejárójának tekintjük. Továbbá azt is mondhatjuk, hogy önismeretünk a magunkra vonatkozó tapasztalatok összessége, amely beépül az énképünkbe, személyiségünk struktúrájába, majd viselkedésünk, gondolkodásunk és reakcióink változásaihoz vezet. Kevésbé pontosan de egyszerűbben: önismeretünk nem más, mint magunkra vonatkozó bölcsességünk.

Az önismeret, mint a fejlődés velejárója

Önismerete minden embernek van és mindenki ösztönösen foglalkozik is vele egész életében. Ki ne emlékezne olyan sorsfordító pofonokra, krízishelyzetekre, amelyek örökre megváltoztatták a gondolkodását és az életét. Az sem ritka eset, hogy az ilyen események érzelmi terheinek feldolgozása és a helyzet sikeres kezelése után az ember fájdalom és keserűség nélkül, szinte örömmel gondol vissza ezekre a jelentős fordulópontokra, amelyeknek – utólagos megítélése szerint – sokat köszönhet. Azt, hogy valakinek elegendő-e az önismerete, igazából az dönti el – és az ezzel kapcsolatos feszültségeket is ez hozza a felszínre -, hogy az aktuális élethelyzetében képes-e megküzdeni felmerülő problémáival, vagy sem: amikor éppen nem, akkor beszélhetünk önismereti elakadásokról.

De vajon hogyan lehet ezeket az elakadásokat meghaladni, hatékonyan kezelni és túllépni rajtuk? Ez a kérdés leginkább akkor válik aktuálissá, amikor az ember úgy érzi, hogy kicsúszott a kezéből a kontroll, komoly lelki terheket cipel a vállán, amelyekkel nem boldogul az eddig jól bevált eszközei segítségével. Ilyenkor tulajdonképpen lelki krízist él át. Sokszor életeseményeink, kapcsolataink, külső motivációink, vagy egyéb körülmények kényszerítenek rá arra, hogy változtassunk valamit. Az ember számos kihívással kerül szembe élete során, és ezek többségét általában sikeresen meg is tudja oldani, de időnként elfordulnak olyanok is, amelyeket nem. Ha lelki elakadásokat tapasztalunk vagy krízishelyzetbe kerülünk, érdemes mérlegelni, hogy továbbra is egyedül próbáljunk-e megküzdeni a felmerülő problémáinkkal vagy valamilyen támogatást is igénybe vegyünk inkább ehhez. Általában ez az a pont amikor sokan arra az elhatározásra jutnak, hogy felkeresnek egy pszichológust.

A pszichoterápia szerepe

A pszichoterápia és a pszichológiai tanácsadás hatékony önismeretfejlesztő módszernek bizonyult már számos alkalommal. Rengeteg megközelítés, terápiás módszer és felfogás létezik, amelyek jelentősen eltérnek egymástól, esősorban a fókuszpontjaikat, az alkalmazott technikákat és a konkrét rövidtávú céljaikat tekintve. Az alapvető irányvonal és a hatótényezők azonban nagyrészt ugyanazok. Az önismeret fejlődésének alapvető igénye, valamint a terapeuta és kliense közti speciális kapcsolat minden pszichológiai tanácsadás, illetve pszichoterápia közös nevezője. Ezek nélkül ugyanis nem alakulhat ki az a fajta biztonságos közeg, amely nagyban elősegíti a fejlődést, mert fejlődni csak akkor lehet, ha az ember biztonságban érzi magát, és kézben tartja a folyamatot, még ha néha nehezére esik is.

Ezért fontos például az is, hogy amíg egy páciens krízishelyzetben van, addig az elsődleges terápiás cél mindig a krízisen való túljutás elősegítése, majd ha stabilizálódott a helyzet, akkor lehet leszűrni a kritikus helyzet kapcsán felgyülemlett önismereti tapasztalatokat.

A különbség a pszichoterápia és az élet kihívásai által kikényszerített önismereti előrelépések között tehát a helyzet mibenlétében, és a terápia által nyújtott támogató közegben nyilvánul meg. Továbbá abban is, hogy szakértői segítséggel olyan elakadásainkra is fény derülhet, amelyekkel elhárító mechanizmusainknak köszönhetően hétköznapi helyzetekben nem tudnánk megküzdeni. Egyszerűn azért, mert azok nem láthatóak számunkra, mégis tudattalanul befolyásolják személyiségünk működését, és gátolják boldogulásunkat is.

www.skultetiszabo.hu

Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest