Mágikus gondolkodás

pszichologus budapest mágikus gondolkodás

Mágikus gondolkodás

A mágikus gondolkodást az jellemzi, hogy a gyermek a természeti jelenségeket (Napot, Holdat, folyókat, hegyeket) megszemélyesíti, élőlénynek tekinti. Fejlettebb fokot jelent, amikor az emberi munka mellett a természeti erők is szerepelnek a jelenségek előidézésben, de ezek működését is megtestesülő lények mintájára képzelik el.

A gyermek gondolkodásának sajátos problémaköre a gyermeki világkép, melybe Piaget szerint a világ jelenségeiről, azok okairól alkotott magyarázó elvek tartoznak:

· Artificializmus (artificiális = művi, mesterséges)

· Animizmus (anima = lélek, animizmus = meglelkesítő, vagyis megelevenítő)

· Mágikus (varázslatos) gondolkodás

· Finalizmus (előre meghatározott céltudatosság)

Jellemzői

Az mágikus gondolkodásra jellemző, hogy a gyermek a dolgoknak, tárgyaknak életet, szándékot, pszichikus funkciót tulajdonít. Minden él, minden jó vagy rossz. A tárgyakat az emberre jellemző tulajdonságokkal, sajátosságokkal ruházza fel. Ez a szemlélet 5 éves kor után jelentősen csökken.

A mágikus gondolkodás jellemzője, hogy a gyermek varázslatos oksági viszonyokat tételez fel egy-egy jelenség között. Mágikus gondolkodás jellemzi például a gyermeket, aki összetöri kedvenc játékát, hogy egy másik dolog megtörténjen.

A finalista gondolkodás jellemzője a célokság. A gyermek gyakran az oksági összefüggéseket felcseréli a célszerűséggel (pl.: „azért esik a hó, hogy szánkózni lehessen, vagy azért süt a nap, hogy fürödni, strandolni lehessen”, és nem azért lehet szánkózni, mert esett a hó, ill. nem azért lehet strandolni, napozni, mert süt a nap).

Piaget elmélete alapján az előzőekben felsorolt jegyek törvényszerűen valamennyi gyereknél megjelennek. Szerinte a gyermek gondolkodása spontán módon, saját belső törvényei szerint fejlődik, és a környezetnek – így a felnőttek hatásainak – ebben nincs különösebb szerepe.

A gyermeki világkép elméletével ellentétben Rubinstein azt vallja, hogy a gyermek szellemi fejlődése nem csak az egyéni gyakorlati tapasztalataiból ered, hanem már kezdettől fogva a nevelők által közvetített társadalmi tapasztalatok is befolyásolják fejlődését. A Piaget nézetét elutasító magyarázatok ellenére, naponta fellelhetők a gyermekek magyarázatában, válaszaiban az ő általa megfogalmazott nézetek. Ezek oka lehet:

· A környezet jelentős szerepet játszik a gyermek gondolkodásának alakításában.

· A gyermek problémáival a felnőtthöz fordul, tőle várja a magyarázatot.

· Sok felnőtt leegyszerűsíti válaszait, a gyermek számára érthetővé, felfoghatóvá akarja tenni, nem találja a helyes módot, irreális, ezáltal téves információhoz juttatja a gyermeket. Ebből ered, hogy a gyermeki világkép azt mutatja, ahogy a felnőttek gondolkodnak a gyermek fejével.

· Vannak esetek, amikor a felnőtt a gyermek kedvére való választ ad, ez megkönnyíti a gyermek pillanatnyi helyzetét, esetleg megnyugtatja őt. Gyakori például az olyan animista magyarázat a valamijét megütő gyermeknek, hogy „dádá, csúnya asztal”.

Gyakran előfordul, hogy a gyermek maga mutat rá a felnőtt hibás magyarázatára. Például azt a gyermeket, aki fél az orvosnál, azzal szeretné megnyerni az édesanyja, hogy a elviszik magukkal a kedvenc babát is, és megjegyzi „látod, a baba nem fél”. A gyermek válasza mutatja a felnőtt hibás magyarázatát: „igen, de a babának nem rossz az injekció, mert ő csak szövetből van”. Elképzelhető, hogy egy-egy konkrét kérdésre adott megfelelő helyes válaszunk ellenére is kialakulnak a gyermekben a világkép előbbi jegyei, de megjelenésük nem törvényszerű.

Mágikus gondolkodás felnőtt korban

“A vérbeli kritikus elme elfogadja, amit csak kevesen képesek — hogy az ember nem bízhat rutinszerűen az emlékezetben és az érzékekben.” –James Alock, “A hit gépezete”

Ifj. Dr. Phillips Stevens antropológus szerint a mágikus gondolkodás olyan jelenségek összefoglaló neve, mint például az a hit, hogy minden dolog valamiféle fizikai és szellemi kapcsolatot is meghaladó összeköttetésben áll egymással. A mágikus gondolkodás különleges erőt és hatalmat tulajdonít sok szimbólumnak tartott dolognak. Stevens szerint “a világ lakosságának legnagyobb része […] úgy hiszi, hogy valódi kapcsolat van a szimbólum és a hozzá társított dolog között, és hogy valóban összeköti őket valamilyen kimutatható energiaáramlás.”. Stevens magyarázata szerint neurobiológiai folyamatok vannak a háttérben, noha a szimbólum specifikus jelentéstartalma kultúráról kultúrara változik. (Nem mintha nem léteznének egyetemes szimbólumok, mint például a tojás, csak épp mást és mást jelentenek az egyes kultúrákban.)

A mágikus gondolkodás vezérlő elve az a vélemény, hogy a hasonló dolgok valóban összeköttetésben állnak, csak épp olyan módon, ami túlmutat a tudományos vizsgálhatóságon (a hasonlóság törvénye). Egy másik vezérlő gondolat egy hit, miszerint “fizikai érintkezés, térbeli vagy időbeli kapcsolat hatására a dolgokban olyan összeköttetés keletkezik, amely szétválasztásuk után is megmarad” (a ragályosság tövénye) (Frazer; Stevens). Gondoljuk csak a paranormális nyomozóra, aki azt állítja, hogy képes információt szerezni egy eltűnt személyről, ha megérint egy hozzá tartozó tárgyat (pszichometria), vagy gondoljunk az állatparapszichológusra, aki állítása szerint ki tudja olvasni egy kutya godolatait a róla készült fényképből.

James Alcock pszichológus szerint “a ‘mágikus gondolkodás’ két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételezése, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra. Például ha valaki úgy gondolja, hogy a keresztbe tett ujjak szerencsét hoznak, ezzel az ujjak keresztbe tevését összekapcsolja a későbbi kellemes eseményekkel, és ilyen módon oksági kapcsolatot teremt a két dolog között.” Alock hozzáteszi, hogy az ember neurobiológiai alkata eleve predesztinálja a mágikus gondolkodást, és hátráltatja a kritikus szemléletmódot. Gondoljunk a szerencsejátékos csapdájára vagy a koincidenciáknak tulajdonított hatalmas jelentőségekre.

Két másik nyilvánvaló példája a mágikus gondolkodásnak Jung szinkronicitás-elmélete és Hahnemann homeopatikus teóriája (Stevens). További példaként a grafológiát (Beyerstein) és a tenyérjóslást említhetnénk. A pszichokinézis is a mágikus gondolkodás egy fajtájának tekinthető: olyan meggyőződés, mely szerint a gondolatok, szavak és taglejtés kihat a dolgokra, meghazudtolva ezzel az ok-okozatiság ismert törvényeit.

Egyéb videók a témában:
Miért szeretnénk hinni a varázslatokban?

 

 

 

 

pszichológus budapest, pszichológus Budapest, Budapesti pszichológus, budapesti pszichológus, pszichológus budapesten, pszichológus Budapesten, Pszichológusok Budapesten, Pszichológusok budapesten, Skultéti-Szabó Katalin pszichológus, Skultéti-Szabó Katalin szexológus