Magány

pszichologus_budapest_magány4

A magány egy olyan létállapot, amelynek elviselése bizonyos személyiségeket jelentősen megviselhet. Amennyiben nem érti, nem detektálja pontosan magánya okát, kérje pszichológus segítségét. Ha érti, de nem érzi jól magát benne, ki akar törni belőle, mindenképpen forduljon pszichológushoz.

A magány kialakulásának három fő szakaszát különböztetjük meg.

A magány első szakasza

Hogyan alakul ki a magány?Az első szakaszban az ember elveszíti a kontaktust a többiekkel. Hiába adja jelét egy másik ember tudtára, hogy szereti, kedveli, hogy fontos a számára, a másik nem reagál, tehát nem tud létre jönni a kölcsönösség. Ezért van oly nagy jelentősége az apró intimitásoknak, vagy a vallomásoknak. Ha ezek nem kölcsönösek, ha valakinek az életéből hiányzik a gyengédség, ha úgy érzi, hogy nem tartozik senkihez, akkor kialakul a magány első szakasza.

Magányos Karácsony

A magány második szakasza

A második stádium: az első szakasz nem okoz azonnal nagy károkat, hiszen, ha nincs, akire a szeretetünket rátehetnénk, aki viszonozná a gyengédségünket, ez egy bizonyos ideig elviselhető. Könnyebb a helyzet, ha tudjuk, hogy ez az állapot csak egy bizonyos ideig fog tartani.

Ha nem gyakorolhatjuk a befogadást, az elfogadást, ha nem adhatunk szeretetet egy másik embernek, vagy nem kaphatunk tőle, akkor elfelejtünk mosolyogni, mások pedig nem fognak mosolyogni ránk. Félszeggé válik a viselkedés, esetlenné a kézfogás, hiszen a magányos ember nincs hozzászokva az érintéshez. Változik a beszédritmus, a hangszín, az öltözködés, miközben folyamatosan csökken a bizalom. Elveszik a hite abban a magányos embernek, hogy egyáltalán képes volna kapcsolatot teremteni. Akár mást, akár magát okolja valaki, mindenképpen elszigetelődik a többi embertől.

A magány harmadik szakasza

A magány harmadik szakaszában a kapcsolatteremtő és a befogadó képesség annyira megsérül, hogy nem hozható helyre. A magányos ember közömbössé, érzelemre képtelenné válik. Megpróbálja felülvizsgálni az eddigi életét, és komolyan szembenézni a valósággal. Ekkor úgy érzi, hogy igazán senkinek sem számít, minden mindegy, és ez az állapot életveszélyessé válhat. Bekövetkezhet az öngyilkosság.

A befelé forduló, zárkózottabb embereken könnyebben eluralkodik a magány.

Az ártó magány okai

Magányosnak lenni sohasem vidám dolog. Kínzó érzés, amikor szeretnél valakivel egy intim, szeretetteljes kapcsolatot, de nem találsz ilyent, vagy ha találsz is, rövid idő alatt vége lesz.

Számtalan oka lehet a magányosságnak. Kereshetjük az okokat a külső körülményekben, hiszen hányan ingáznak, vagy töltik külföldön a munkás éveiket. Kénytelenek a családtól, a szeretteiktől elszakítva dolgozni, megkeresni a család fenntartásához szükséges pénzt. Vannak, akiknek a házassága csődbe ment, szétköltöztek, vagy el is váltak már, és vannak, akik a párjuk halála miatt magányosak. A magány forrása a megöregedés is, amikor ritkul a család, és ritkulnak a bizalmas baráti kapcsolatok is.
A magányosság oka a külső körülményekben keresendő?

A magányosság oka a külső körülményekben keresendő?Sok embernek nincs lehetősége baráti vagy egyéb társas kapcsolatok kialakítására. Ilyenek, akik egyedül végzik a munkájukat, vagy akik vezető beosztásban dolgoznak, és úgy érzik, a munka rovására menne, ha a beosztottak közül választanának barátokat. A kisvállalkozások tulajdonosai gyakran válnak önnön rabszolgáikká, és sajnálják az időt a kapcsolatok építgetésére. De gyakran magányosak azok is, akik a megszokottól eltérő munkaidőben dolgoznak, például állandó éjszakásak.

Magányossá tehetnek a különböző kötelékek is. Akinek a családjában egészen kicsi gyermek van, vagy ápolásra szoruló beteg. Őket nem lehet betenni a kocsiba, de egyedül sem lehet hagyni. Ezeket a gondokat tovább súlyosbítja a pénz hiánya. Az egyedülálló szülők különösen nehéz helyzetben vannak, talán ők a legkiszolgáltatottabbak.
A magányosság oka a személyiségben keresendő?

Páros magány

A magányosság oka a személyiségben keresendő?Vannak, akik a magányosságukat a velük született tartózkodó természetüknek tulajdonítják. Gátlásosnak ismerik magukat, mert gátlásosnak nevelődtek. Ők azok, akiknek a családjában nem volt szabad az érzéseknek, főleg a fájdalmas érzéseknek hangot adni, Nem volt szabad kétségbe esni, vagy sírni, mert ha az önfegyelem álarca mögül kilátszott a fájdalom, az elégedetlenség, akkor rendre utasították, hogy ne cirkuszoljon, szedje már össze magát. Az érzelemkitörés tilos volt, mert gyengeségnek számított.

Azok az emberek, akik nem bíznak senkiben, gyakran magányosak. A „maguknak való emberek” csak a szűk családban bíznak, vagy senkiben. Aztán, ha magukra maradnak, nem találnak utat a többi emberhez.

S ne feledkezzünk meg az önbizalomhiánnyal küzdőkről sem. Ők azok, akik azért nem vonzzák a többi embert, mert aki nem tartja magát valamire, azt a többi ember sem tartja valamire. Aki azt gondolja magáról, hogy csúnyácska, butácska, és nem ér annyit, mint mások, akik unalmasnak, jelentéktelennek tartják magukat, kitartó, nehéz munkával el is érik, hogy mások is ilyennek lássák őket.

www.skultetiszabo.hu

Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest