Kötődési zavar

pszichologus_budapest_kötődési_zavar1

A pszichológia egyik alapvető felismerése, hogy mindenkit jellemez egy kötődési stílus, mintázat. Ez a klasszikus vizsgálatok szerint háromféle lehet: biztonságosan, elkerülő módon vagy ambivalensen kötődő. A kötődési stílusokat mérni is lehet kérdőívekkel vagy rajztesztekkel.
A biztonságosan kötődő felnőttek a többieknél boldogabbnak és megbízhatóbbnak érzik párkapcsolatukat, ami rendszerint hosszabb ideig is tart. Az elkerülők nehezen fogadják el párjuk hibáit, az ambivalenseknél heves fellángolások és féltékenységi rohamok is előfordulhatnak.

Válás a gyerek szempontjából

Mi is az a kötődés?

Az állatok többsége helyváltoztatásra képesen jön a világra, ők követni tudják az édesanyjukat, akárhova is megy. Az embergyerek azonban “koraszülöttként” jön világra, önmagában nem életképes, éppen ezért az életbenmaradáshoz szüksége van az édesanyjára, egy olyan személyre, aki gondoskodik róla, akire számíthat, akiben bízhat.
A bizalomnak itt nagyon fontos szerepe van, hiszen ezáltal tanulja meg a baba, hogy gondoskodnak a szükségleteiről. Jól megfigyelhető, hogy az újszülött kezdetben még torkaszakadtából sír, így jelzi, ha éhes, álmos, fájdalmat érez stb. Ahogy azonban megtanulja, hogy bízhat a környezetében, egyre halkabb és pontosabb kommunikációval jelzi igényeit.
Ugyanakkor az ember társas lény is egyben. Ahogyan az első években elsajátítja, megtapasztalja az egymástól való függőséget és azt, hogy bízhatunk egymásban, úgy azt viszi tovább a későbbi életére is. A kötődés maga nagyon komplex rendszer, éppen ezért a későbbi jó tapasztalatok révén a korábban kialakult bizalmatlanság orvosolható. Ez teszi lehetővé, hogy például az árvaházban, kötődés nélkül cseperedett kicsik örökbefogadás után ismét megtanulhassanak bízni az emberekben és önmagukban.

Kötődési mintázatok

A kötődés különféle típusait aszerint különítik el, hogy később, felnőttkorban, milyen viselkedést eredményeznek.
1. Biztonságos kötődés A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában. Ezek a gyermekek 1 éves kor körül az édesanyjuk jelenlétében bátran indulnak felfedezni a világot, de az idegenekben ekkor még nem bíznak igazán, később azonban megfigyelhető, hogy társaságban először csak az anyukájuk öléből figyelik a történéseket, majd ha már biztonságban érzik magukat, a többi emberrel is bátran barátkoznak.
2. Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. Ezek a gyermekek is kötődnek, azonban nem kedvelik a testi kontaktust, a puszilgatást és csak akkor reagálnak, ha választ is kapnak rá, mert ezt tanulták meg az első hónapok során.
3. Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán. Ha valami probléma van, fut az édesanyjához, de nem tud teljesen megnyugodni nála. Ellentmondásos a kapcsolata az édesanyjával, hol az ölébe ül, hol eltolja magától, ennek többnyire a szülő kiszámíthatatlan viselkedése áll a hátterében.
4. Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Dezorganizált kötődésnek is nevezik ezt a viselkedést, mert a gyermek egészen váratlan viselkedést mutat, menekül az anya elől, leblokkol, ha meglátja stb. Ez a kötődési mintázat szélsőségesen elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni.

Kötődési zavarok

Az ambivalensen kötődő gyermekek bizalmatlan felnőttek lesznek, akik állandóan félnek, hogy elveszítik a biztonságot, a párjukat, a családjukat, ezért erősen kapaszkodnak a másik emberbe és gyakran szoronganak. Ugyanakkor önmagukban sem mernek igazán megbízni, gyakran csak egy másik emberrel együtt érzik magukat teljes embernek, a másoktól kapott elismerésektől teszik függővé a saját önértékelésüket.
Az elutasítóan kötődő gyermekek általában független, rideg felnőttek lesznek, akik nem mernek mély kötődést kialakítani senkivel, nem házasodnak meg, nincsenek mély barátságaik, bizalmas kapcsolataik.
A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Bántalmazott gyerekeknél, alkoholista, mentális problémákkal küzdő szülők gyermekeinél fordul elő. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani. Minél tovább áll ugyanis fent a kötődési zavart okozó helyzet, annál nagyobb a maradandó érzelmi károsodás esélye.
A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Nagyjából 2 éves korban jelenik meg a kicsinél a válogatás nélküli kapcsolatteremtés, majd pedig a gyermek különféle viselkedési módokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt. Felnőttkorban a reaktív kötődési zavart mutató gyermekek nehezen létesítenek párkapcsolatot, mély, bizalmas kapcsolatokat.

Nem rontottam el?

Sok anya érzi úgy, hogy valamit végzetesen elrontott a kötődés terén, amit nem lehet “visszacsinálni”. Ennek a hátterében általában az áll, hogy sok mindent hallani arról, mennyi minden fontos a kötődés kialakítása szempontjából. Szerencsére attól, hogy az egyik elem hiányzik, esetleg nem tudtuk megvalósítani, attól még a kötődés nem sérül. Például ha egy baba koraszülött, nem lehet rögtön születése után mellretenni, az első hetekben nem lehet az édesanyja karjában, nem lehet szoptatni, ettől később még kialakítható a biztonságos kötődés.
Amikor a gyermek viselkedését figyelve érezzük úgy, hogy talán sérült a kötődés, akkor is érdemes megnézni, pontosan milyen életkorban van a gyermek, és milyen helyzetben figyeltük meg a viselkedését. A kötődést vizsgáló, ún. Idegen Helyzet Tesztet Mary Ainsworth és kollégái 1 éves gyermekeken végezték el. A tesztben az anya és a baba bementek egy szobába, ahol jelen volt még egy ember. A gyerekek szabadon játszhattak a szobában, majd az anya kiment és pár perc múlva visszajött. A biztonságosan kötődő gyermekek először lelkesen mentek felfedezni a játékokat, amikor anya kiment, sírtak és csak akkor nyugodtak meg, amikor anya visszatért.
Az elkerülően kötődő gyermekek szinte semmilyen reakciót nem mutattak, amikor anya kiment és akkor sem, amikor visszajött.
Az ambivalensen kötődő gyermekek el sem mertek indulni felfedezni a játékokat, anyába kapaszkodtak, amikor kiment teljesen kiborultak, amikor pedig visszajött, a jelenlétében sem tudtak megnyugodni.
Nem szabad azonban a saját gyermeked viselkedését a kísérletben szereplő gyermekekéhez hasonlítani, nem mindegy, ugyanis milyen életkorban, élethelyzetben viselkedik hasonlóan a gyermeked. Például lehet, hogy egy 15-16 hónapos baba átmenetileg nem megy el anya szoknyája mellől, ez nem azt jelenti, hogy ambivalensen kötődik, hanem azt, hogy a szeparációs szorongás időszakában van.
Az is előfordul, hogy egy kisgyerek nem szereti, ha puszilgatják, ölelgetik, hanem a saját útját szeretné járni, hamar önállóvá válik. Ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülők rontottak el valamit, ugyanis a kutatók is elismerik, hogy a gyermek születéskori temperamentuma és a kötődési mintázat között van kapcsolat, tehát pl. egy veleszületetten nyüzsgőbb, nagyhangú babánál nagyobb eséllyel alakulhat ki elkerülő kötődés.

Végül szólnunk kell arról is, hogy nem csak a gyerek kötődik hozzánk, mi is kötődünk a gyermekhez. A kettőnk közti kapcsolat minőségét leginkább az határozza meg, te hogyan viszonyulsz a babához:
– Biztos vagy a szeretetedben?
– Vagy nem mered kimutatni az érzelmeidet előtte, nehogy “túl sok” legyen?
– Néha imádod a kicsit, néha pedig sajnálod, hogy gyermeket vállaltál?
Az befolyásolja leginkább a kötődés minőségét, te hogyan viszonyulsz a babához, hiszen az érzelmeidből, önbizalmadból vagy bizonytalanságodból, bizalmatlanságodból következik a viselkedésed is, ahogyan a babával bánsz, és ezt ő is érzi. A biztonságos kötődés kialakításához tehát leginkább arra van szükség, hogy merj bízni magadban, hogy képes vagy érzelmi biztonságot teremteni a gyermekednek a külső körülmények ellenére is.

www.skultetiszabo.hu

Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest