Helikopterszülők

pszichologus budapest Helikopterszülők2

Helikopterszülők

A helikopterszülők folyamatosan a gyermekük fölött “lebegnek” és feszült aggodalommal követik minden mozdulatukat, leginkább attól  vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.

A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.

A túlzott kontroll következményei

A felelősségvállalás hiánya. 

A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

Kudarctól való félelem.

Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.

Alacsony önbizalom. 

Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magáért vagy megvédeni önmagát.

Függő személyiség. 

Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

Irány az önállóság

Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínűleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.

Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy kipróbálják magukat önállóan is.

Fontos a kezdeményezés

A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még főleg a szülő irányít, aztán egyre többször veszi át a gyerek. A kamasznak már vezetni kell. és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell  állni, hiszen már nem a miénk a parkett.

Bizalom

Az egyik alapvető “élet-üzenet”, amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: “Bízom benned!” Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: “Ki vagyok én?”, “Hogyan kapcsolódok másokhoz?” és “Miben higgyek?” A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges identintás fejlődésének a jele.

Önállóan dönteni

A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még  a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.

Engedjük el, hogy visszajöjjön

Az egyéves kis totyogó egyszer csak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltődjön. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget “érzelmi tankolásnak” nevezzük.

Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni hozzánk.

 

Videó a témában:

Helikopterszülők

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

pszichológus budapest, pszichológus Budapest, Budapesti pszichológus, budapesti pszichológus, pszichológus budapesten, pszichológus Budapesten, Pszichológusok Budapesten, Pszichológusok budapesten, Skultéti-Szabó Katalin pszichológus, Skultéti-Szabó Katalin szexológus