Gyermekpszichológus Budapest

pszichologus-budapest-gyermekpszichologus-budapest

Első hallásra nincs abban semmi különös, ha a gyermekkel pszichológushoz kell fordulni, hiszen gyerek, nem könnyű megérteni, másképp viselkedik, mint a felnőttek. Azonban ha mélyebben belegondolunk a gyereknek nincs önképe, nem tudja dekódolni érzelmeit, elvétve tervezi cselekvését, reakcióit. Honnan lehetne megállapítani, hogy viselkedése kórós, vagy pszichológiai segítségre szorul? Egyáltalán, mit ért meg egy felnőtt a gyerekek világából? Hogy képes egy pszichológus egzakt következtetéseket levonni? Mikor van szükség gyermekpszichológusra Budapesten?

A szülőnek sem könnyű elfogadni, hogy a gyermekével pszichológushoz kell fordulni. Megélheti kudarcként, saját hibájaként, vagy rávetítheti a gyerekre is. Ha szakemberre van szükség, akkor kár halogatni. Ilyenkor rengeteg kérdés merülhet fel az aggódó anyukában, apukában.

Mikor kell pszichológushoz fordulni egy gyermekkel?

Amennyiben a szülők elbizonytalanodnak, nem tudnak megérteni valamit gyermekük viselkedésében, bátran keressenek fel egy szakembert, már csak a saját maguk megnyugtatása végett is. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeknek is részt kell vennie majd a pszichológussal történő konzultációban. Olyan esetekben, amikor egy trauma nagyon friss (válás, haláleset), sokkal inkább a szülőnek kell segítség, miként kezelje gyermekét és a kialakult helyzettel járó problémákat. Az egyébként is rossz passzban lévő, különféle tüneteket produkáló gyermek betegség tudatát egy fölösleges pszichológiai vizsgálattal nem kell erősíteni. Nem baj, ha átmenetileg bepisil, szorong vagy éppen a gyermekkori depresszió jelei fedezhető fel nála. Akkor kellene aggódni, ha úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Ha kicsit vagy nagyon megzuhan, átmenetileg ez teljesen rendben van. A gyermekek hihetetlen öngyógyításra képesek, ezért nyugodtan megbízhatunk bennük. Ha azonban a tünetek hosszan fennállnak vagy a napi életvitelében akadályozzák a gyermeket, érdemes szakember segítségét kérnünk. Ő tudja eldönteni, mi a helyes megoldás.

Ki kérheti a diagnózist és mivel készüljünk?

Fontos ismernünk, hogyan történik a pszichiátriai diagnózis felállítása gyermekek esetében, hiszen jogos a félelmünk: vajon mit tud megállapítani a szakember, amikor a gyerek még ki sem tudja fejezni magát? Mindebben hol vagyok én, mint szülő? Mi a szerepem?

Általában a háziorvos, a pedagógus, szociális munkás kéri a gyermek pszichiátriai vizsgálatát. Ez leggyakrabban írásban történik. Előfordul olyan is, hogy a szülő önként viszi el gyermekét szakorvoshoz. Az írásos vélemény sokat segíthet a pszichiáternek, illetve ha történt korábban bármiféle szomatikus, tehát fizikai vizsgálat, ami a szervi rendellenességeket, az organikus eredetet kizárja, akkor azt is el kell mondani, a leleteket érdemes elvinni.

Ki állítja fel a diagnózist?

A diagnózis felállítása általában nem „egyszemélyes” feladat, több különböző végzettségű szakember együttes munkájának eredménye: pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus.

A szülővel történő beszélgetés(ek) során, általában az első interjút követően – melyben a szülő felvázolja a problémát – sor kerül az anamnézisre. Jó, ha mindkét szülő jelen van ezen a beszélgetésen. Itt szóba kerülhet a terhesség, a baba tervezése, a szülés és az azt követő időszak. Kérdezhetik az anyukát, apukát a gyerek táplálásáról, a gyermekkori betegségekről, kórházi kezelésekről, a mozgás és a beszéd fejlődéséről, a szobatisztaságra szoktatásról, illetve minden másról, amit a szülő vagy a szakember a probléma szempontjából fontosnak tart.

Hogy zajlik a diagnózis felállítása? Mit kell csinálnia a gyereknek a pszichológusnál?

A kezdeti szorongásoldás után kezdetét veszi a játék, amikor a szakember a gyermek spontán viselkedését, a tér felfedezését figyeli meg. Mindeközben kötetlen, laza beszélgetés is lehetséges nagyobb gyerekek esetében hobbiról, kiemelkedő teljesítményéről stb.

Később célzott tevékenységekre hívhatja a terapeuta a gyermeket: ez lehet rajzolás vagy egyéb játék, illetve játékos tesztek, személyiségtesztek, neuropszichológiai tesztek vagy képességvizsgáló eljárások.

A szakember felméri a gyermek fizikai és pszichés státusát: van-e bármiféle fizikai megbetegedése, sérülése, illetve mentálisan milyen állapotban van. Tiszta-e a tudata, képes-e tájékozódni térben és időben, milyen a gondolkodása, a beszéde, az emlékezete, a hangulata, az intelligenciája, hogyan kapcsolódik emberekhez, milyen védekező mechanizmusokat használ stb.

A diagnózis felállításakor milyen külső körülményeket vesznek figyelembe?

Természetesen a családot nem lehet kihagyni sem a kezdetekben, sem később a vizsgálat, illetve a kezelés során. Legtöbbször a gyermek életében fontos szereplőket hívják meg egy családi beszélgetésre, így nem ritka, hogy a kedvenc nagynéni vagy a nagymama is jelen van a szülők mellett.

Mindezt azért fontos tudnunk, mert sajnos a gyakorlatban sok esetben a diagnózis felállítása megelőzi azt a folyamatot, ami jobb esetben elvezetne odáig. Ennek pedig nem a hanyag orvosok, pszichológusok az okai, hanem a rosszul működő egészségügyi rendszer, amely megköveteli a diagnózist sokszor az előtt, hogy a gyermekkel találkozott volna bárki is. Éppen ezért ne veszítsük el bizalmunkat, hiszen nem a papír a mérvadó, hanem az a segítség, amit a szakemberek nyújtani tudnak.

Hogyan jelentkezzünk be egy szakemberhez?

Sok szülő azért nem jut el addig, hogy a kapott telefonszámot fel is hívja, mert nemigen tudja, mire számíthat. Gyermekek esetében a szülő telefonos bejelentkezését követően történik az első interjú, lehetőség szerint mindkét szülővel közösen. Ekkor részletesen átbeszéljük a problémát és az együttműködés kereteit, lehetőségeit. Ha az együttműködés mindannyiunk részéről vállalható, megbeszélünk további alkalmakat (általában 4-6 alkalmat), ami már a vizsgálati szakasz. Itt zajlik a fent már említett anamnézis-felvétel és a diagnózis felállítása.

Mi történik ezután?

A vizsgálati szakasz lezárását követően konzultálok a szülővel a gyermek problémájáról, annak lehetséges okairól és a terápia folytatásáról. Általában heti egy alkalommal 50 percben találkozom a gyermekkel, emellett időközönként a szülővel/szülőkkel (serdülő esetén közösen) is konzultálok a terápia sikeressége érdekében. A terápia hossza a probléma súlyosságától és természetétől függ. Előfordul, hogy néhány konzultáció is elegendő ahhoz, hogy a család túljusson a krízisen. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy a gyermeket nem kell bevonni a terápiába, szülőkonzultációt biztosítok a szülőknek, ahol közösen gondolkodva igyekszünk megoldásokat találni.

Hogyan válasszunk szakembert?

A választásban sok tényező szerepelhet: a „közel van” vagy a „valaki javasolta” érvektől kezdve a szakképzettségig sok ok miatt választható egy szakember. Egy dolog azonban nagyon fontos: a bizalom. Csak akkor tud a szakember segíteni, ha a hozzá fordulók megbíznak benne. Vannak olyan helyzetek, amikor a páciens úgy érzi, hogy nem igazán segít a pszichológus vagy a pszichiáter. A legfontosabb, hogy ezt az érzését mindenképpen beszélje meg a kezelőjével. Nem fog megsértődni, ellenben lehet, hogy ez lesz a rég várt fordulópont.