Függőség

Medical: Syringe

Függőségnek nevezzük, amikor valaki eljut arra a pontra, hogy nem tudja kikerülni, nem tud felülkerekedni egy élvezeti cikken vagy számára élvezetes cselekvésen. A narkotikumnak választott elfoglaltság vagy szer figyelmének, életének középpontjába kerül. Ebben a helyzetben a narkotikum átveszi személyisége felett az irányítást, a valóság kiürül, az élet önmagában nem nyújt számára örömöt. Folyton kielégítetlen, elégedetlen magával, a körülötte zajló folyamatokkal. Némi örömöt az élvezeti cikk mennyiségének emelése jelent számára. A függőség speciális formája például a szex függőség, amely folyamatosan izgalmi állapotban tartja az egyént, kockáztatja élete erkölcsi pilléreit, nem hagyja párjára, családjára, munkájára koncentrálni. Súlyosabb, életre ártalmas formája a dohányzás, mely rengeteg kockázati tényezőt rejt magában. Szélsőséges, életveszélyes megjelenése a drogozás, kábítószerezés, mely sokszor halálhoz vezethet. Amennyiben ilyen élethelyzetben találja magát, azonnal forduljon pszichológushoz, mert a függőség könnyen és végérvényesen tönkre teheti az életét, súlyosabb esetben (például drog függőség) halálhoz is vezethet.

Szokás, függőség, kényszer

Egy korsó sör elfogyasztását a barátokkal, néhány szelvénnyel játszott LOTTO-t természetesen nem tekintjük betegségnek. Mikor van tehát baj? A szenvedélyek, függőségek sokfélesége lehetetlenné teszi, hogy egységes és konkrét terápiáról lehessen beszélni. A szenvedélybetegségek közös eleme többnyire a menekülés motívuma, és ezen a nyomon indulva visszafelé kell keresni a gyógyulást.

Alkoholbetegeknél a függőség kezelése két főbb szakaszra osztható. Az első az esetleges megvonási tünetek rendezése, mely mindenképpen gyógyszeres terápiát és pszichiátriai osztályos kezelést igényel. Hirdetések A második, hosszabb szakasz a szerről való tényleges lemondás fázisa, az absztinencia elérése, mely kedvező esetben orvosi (pszichiátriai) és pszichológusi feladat, gyógyszeres és pszichoterápiás technikák kombinációja vezethet eredményhez.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A szenvedélybetegség tényének diagnosztizálása nem egyszerű, a konkrét helyzet megítélését sok tényező befolyásolja. A különféle függőségeket eleve nem lehet azonos mércével megítélni, egy idült alkoholista és egy láncdohányos tünetei, ezek környezetére gyakorolt hatása, a beteg gyógyuláshoz való viszonya rendkívül különböző lehet. Ha a kábítószereket leszámítjuk, a szenvedélybetegségek alapját képező folyamatok egy része – bizonyos keretek között – a hétköznapi életünk problémamentes részét képezik. Egy korsó sör elfogyasztását, néhány szelvénnyel játszott lottójátékot természetesen nem tekintünk betegségnek. Mikor van tehát baj? Támpontként kijelenthető, hogy fokozott odafigyelést igényel a potenciális beteg, ha a szenvedélye a napi tevékenységének, családi-, társas-, munkahelyi tevékenységének rovására megy. A folyamat előrehaladtának további mérföldkövei a rendszeresség, a szenvedéllyel töltött napi időtartam növekedése, vagy súlyosabb esetben akár az összeütközés a törvénnyel. A kór megítélését, pláne a segítséget nehezíti, hogy a betegek gyakran mindent megtesznek azért, hogy a baj ne tűnjön bajnak, azaz disszimulálnak. “Megiszom a magamét, de én nem vagyok alkoholista…” – mondják gyakran, sőt ha csak a betegeket kérdeznénk, az alkoholista fogalma nem is létezne. A problémát többnyire a hozzátartozók veszik észre, és ők azok, akik a gyakran tiltakozó, vagy ímmel-ámmal együttműködő beteget orvoshoz viszik. A függőséggel való megküzdéskor azonban nem elég csak a konkrét tünetekre, azaz az italozásra koncentrálni, az sokszor csak a jéghegy csúcsa. A háttérben szorongásos panaszok, depresszió húzódhat meg, ezek mögött pedig megoldatlan családi viszályokat, el nem ért valós vagy irreális vágyakat találunk. A gyógyulás nélkülözhetetlen része tehát az okok, a háttér feltárása és kedvező esetben rendezése. A dohányzás rabjai esetében sem elég önmagában csak a gyógyszeres terápia, például a nikotintapasz alkalmazása, a tapasztalatok szerint itt nagyon fontos a megszokott mozdulatok, a rágyújtás rítusának a kiváltása, kioltása, első körben akár helyettesítése. Sokan a munkahelyükön szoknak rá a dohányzásra, ahol a “cigarettaszünetek” jelentik a közösségi élet színterét. Akár az alkoholbetegeknél, itt is fontos a beteg részéről a feszültség oldásának keresése. A gyógyszeres terápiák (szükség esetén feszültségoldó gyógyszerek) mellett szerepet kaphat a például a hipnózis, de léteznek például akupunktúrás-akupresszúrás technikák is. A játékszenvedélyek az impulzuskontrollok zavarok közé tartoznak. A játék célja a győzelem, a siker iránti vágy, illetve a napi sokszor nyomasztó valóságból való kiszakadás. Utóbbira különösen érdekes példa, a szerepjátékok önmagában nem betegséget jelentő, szubkultúraszerű világa, ahol a játékosok különféle varázslók, harcosok, mesebeli hősök szerepét felvéve játszanak előírt forgatókönyvek szerint történeteket. A napi gyakorlatban az orvoshoz kerülő, játékszenvedélyük miatt kezelendő betegek leggyakrabban a játékgépek, pénznyerő automaták, vagy kártyajátékok rabjai. A betegeket többnyire hozzátartozói hozzák szakemberhez, miután pl. játékgépen eljátszotta a fizetését, esetleg a veszteségek hatására hitelekbe is verte már magát. A kórfolyamatok gyógyításában az előzőeknél nagyobb szerepet kap a pszichoterápia.

Motiváció

Amit a legjobb szakember sem pótolhat, az a beteg motivációja és együttműködése a terápia során, mert a folyamat gyakran hosszú, nem elég egy hetet eltölteni valamilyen kórházi osztályon. A sajtóban naponta olvashatunk híres filmsztárokról, zenészekről, akik már a sokadik terápiájukra vonulnak be éppen, a sokadik eredménytelen után. A szenvedélybetegségek gyógyulásának lényege ugyanis nem (csak) egy jól eltalált gyógyszeres kombináció beállítása, hanem sokkal inkább életmódváltozást igényel, az pedig nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy az igazi gyógyulás nem azonos a tünetváltással! Nem tekinthető gyógyult szenvedélybetegnek ugyanis az, aki bár abbahagyja mondjuk az ivást, de helyette drogokat kezd használni, vagy nyugtatókat kezd kontroll nélkül szedni. Ez nem egy gyógyulás és egy új megbetegedés kombinációja, hanem ugyanazon probléma folyamata.

Szövetségesek

A betegek és/vagy hozzátartozók elsősorban pszichiátriai rendeléseken kérhetnek segítséget, az első lépések megtételéhez mindenképpen pszichiáter, pszichológus segítségére van szükség. Megvonási (pl. alkohol) tünetek kialakulása esetén pedig olyan sürgősségi állapotról beszélhetünk, amikor mindenképpen szükséges a kórházba való beszállítás, akár még éjszaka, ügyeleti időben is! Azonban ez csak az első lépés, a betegséggel való küzdelem hosszú harc, amiben több szövetségesünk is lehet. Léteznek drogambulanciák, gyógyult betegek által vezetett klubok, különféle segítő célú egyesületek, alapítványok. A betegek korábbi környezetükből, életmódjukból való átmeneti kiemelése ugyancsak eredményes lehet, ezt a célt szolgálja számos életmódtábor, rehabilitációs intézmény. A szenvedélybetegségek és függőségek összetett és komoly problémákat okozó területe az orvostudománynak és a társadalomnak egyaránt. Kell róla beszélni, kell tudni a segítő lehetőségekről, és kell tudni ezeket igénybe venni, ha a szükség úgy hozza. Ne feledjük, csak egyszer élünk, és nem mindegy, hogy hogyan!

www.skultetiszabo.hu

Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest