Egyéni terápia

Egyéni terápia, tanácsadás, pszichoterápia:

A pszichoterápia a kommunikáció segítségével végzett gyógyító módszerek gyűjtőfogalma, története egyidős az emberiséggel. Kezdeteit a vallási szertartásokban, szerzetesi mozgalmakban találhatjuk meg.

A pszichológus legfőbb “munkaeszköze” a személyisége. A gyógyítás képességének megszerzéséhez a segítőnek is hosszú önismereti utat kell bejárnia. Nem elég csak a technikát birtokolni, hisz, hogyan tudnék segíteni, “ha saját belsőm is tele van salakkal?” (J. W. Goethe) Fontos és szükséges az önismereti munka, amely folyamat sosem zárul le, akár évtizedekig, de inkább életünk végéig tart. Az egyéni terápiát a pszichológus saját személyiségén keresztül ülteti át a gyakorlatba.
Különböző pszichoterápiás módszereket alkalmazunk: családterápia, pszichodráma, kognitív és viselkedésterápia, autogén tréning. Főleg az integratív módszert használjuk, azaz a páciensek problémáinak megfelelő módszerek kombinációit.
Szemléletünk szerint mégis az a legfontosabb, hogy ne a módszer uralja terápiát, hanem a közöttünk létrejövő KAPCSOLAT.

A pszichoterápia a változás útja. Lelki eredetű problémák kezelésére kialakított gyógyító módszer. A hagyományos terápia célja beszélgetés, kapcsolatalakítás útján feltárni az emberben zajló folyamatokat, a szenvedést okozó, tünetet előidéző érzelmi konfliktusokat. Fókuszában az aktuális kiváltó hatások, a múltbeli források és a fenn tartó belső erők állnak. Ezek megértése által a kényszerítő erejük csökken, így szabadabban dönthetünk, újszerűen viszonyulhatunk önmagunkhoz és a másokhoz.

A lelki problémák hátterében elfogadhatatlan és fájdalmas érzések állnak, átélésüket joggal kerüli az ember. Elhárító mechanizmusokkal (pl. nem vesz róla tudomást, másikban látja az okot, racionálisan megmagyarázza, reakcióképzéssel ellentétébe fordítja) védekezik ezekkel szemben az egyén. Legtöbbjük a múltban jó stratégia, adaptív megoldás lehetett, de mostanra a tüneten keresztül több szenvedést okoz. Az elhárított lelki konfliktusok nem szűnnek meg, hanem, hanem más utat keresnek maguknak. Az elhárított fájdalom, félelem és a harag tünetként mutatkozik meg. Szorongunk, magányosak és levertek vagyunk, túlterhelődünk, felborulnak a testi funkcióink.
Egyéni terápiára azért van szükség, mert ezeket az elhárító mechanizmusokat önkéntelenül, automatikusan használjuk. A pszichológus segít ezek felismerésében, és így eljuthatunk a belső konfliktusainkhoz. Az egyéni terápia ezáltal szembenézés önmagunkkal, belső valóságvizsgálat.
Tapasztalat, hogy érzelmi konfliktusainkat nem egy ok idézi elő, hanem ezek sorozata, belsővé vált kapcsolati mintázatok és hiányok. Mindannyian kapcsolatokban növekedünk fel, és ezek a meghatározó kapcsolati mintázatok belsővé válnak. Bennünk él az, ahogy gyerekkori magunkat megéltük, bennünk él a másik, ahogy őt a kapcsolatban tapasztaltuk, valamint a közöttünk kialakult érzelmek. Ezek a tapasztalatok felnőttkori kapcsolatainkban felelevenednek, nagymértékben meghatároznak minket és azt, ahogy a másikat látjuk. De az önmagunkról és a másikról bennünk élő kép a pszichoterápiás kapcsolatban is életre kel, megérthetővé válik. Ezek a felismerések alakítják az önmagunkról és másokról való belső képünket. A pszichoterápia folyamatában tehát átalakul az önészlelés és a jelentésadás eddig erősen determinált folyamata, s e változás hatására a jelenlegi kapcsolatok (családi, baráti, munkahelyi) is javulni fognak.

Hogyan hat a pszichoterápia?

A pszichoterápia kapcsolatban történik: a páciens és a pszichológus, terapeuta kapcsolatában, mely kettőjük összehangolódásával kezdődik. Megjelennek a páciens jellegzetes, múltbeli kapcsolatok által meghatározott kapcsolódási mintázatai. Ezek észlelése, múltbeli összetevőinek feltárása a pszichoterápia szerves része. A terápiás kapcsolat a megértésen, érzelmi elfogadáson és jelentésadásán alapul. Így lehetővé teszi, hogy a korábbi fontos kapcsolatok – ezek hiányai, fájdalmas pontjai – átdolgozhatóak legyenek. Mint ahogyan a kulcsfontosságú kapcsolatokból származó erőforrások is felszínre kerülnek, s beépülnek a jelenbe. Mindeközben érthetővé válnak a jelenlegi kapcsolatok motivációi, s ez erőt ad ahhoz, hogy értékelni tudjuk mindazt, ami fontos, s változtatni tudjunk azon, ami jobbításra szorul.

Mi kell a pszichoterápiához?

A pszichoterápia nem könnyű, nem gyors, de megéri, mert a változás kapcsolatainkra, egész életünkre kihat, eredményei, felismerései értékes részünkké válnak.
A többszörösen determinált, erősen meghatározó érzelmi és kapcsolati konfliktusok megértéséhez és átdolgozásához elhatározásra, kíváncsiságra, türelemre és bátorságra van szükség.
A terápia felkavaró, érzelmileg megmozgató, az igazi fájdalmainkat, indulatainkat és hiányainkat tisztán megmutató folyamat lehet. Ezért őszinte szembenézésre, az önmagunkkal és az érzéseinkkel való találkozás szükséges ahhoz, hogy a változás elindulhasson. Tapasztalat, hogy a visszatérő és kínzó lelki problémák többszöri átdolgozás mentén átadják a helyüket új, spontánabb és kreatívabb viszonyulásoknak. Eredményként érzelmileg kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakíthatunk ki magunkkal és másokkal.

Hány alkalom egy terápia?

A terápiás kapcsolat az első találkozással kezdődik. Ez az alkalom tájékozódó jellegű, amikor arra nyílik lehetőség, hogy az egyén elmondja, milyen probléma, életesemény kapcsán kér segítséget.
Akárcsak a szomatikus orvoslásban, a pszichoterápiában is szükség van a tünetek, problémák összetett megértéséhez, mert csak ennek alapján lehet kijelölni a kezelés irányát. Ez 2-3 találkozást vesz igénybe. Egy ülés időtartama 50 perc.

Előfordul, hogy néhány alkalmas konzultáció, pszichoterápiás tanácsadás is elegendő a felmerülő problémák rendeződéséhez.

Amennyiben terápia mellett döntünk, kitűzzük a terápiás célt, beszélünk a várható változásokról. Egy úgynevezett szóbeli terápiás szerződés keretében beszélünk a terápia várható hosszáról, megállapodunk a találkozások gyakoriságában, a terápiás keretekben, szokásokban és a díjazásban. Ezt követően kezdődik meg a közös munka, melynek hosszát a hozott probléma határozza meg.