Disztímia

pszichologus budapest disztímia

Disztímia

A disztímia időben elhúzódó hangulatzavart, krónikus lehangoltságot jelent, a depresszió spektrumán ez számít a legenyhébb depressziónak. Külön kórképként tartják számon, a mentális betegségek legfrissebb diagnosztikus kézikönyve (DSM-5) a krónikusan elhúzódó depressziós állapotot nevezi diszítmiának.

A disztímia előfordulása

A szakirodalmi adatok szerint az európai felnőtt lakosság közel 7 százaléka szenved súlyos depresszióban, 9 százaléka pedig kevésbé súlyos depressziós. Mivel maga a disztímia egy enyhe depresszió, nagyrészt utóbbi felel meg előfordulásának. Ez a százalék elsőre magasnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a beleszámítanak azok is, akik egy-egy konkrét kiváltó ok – például haláleset vagy szakítás – miatt lehangoltak, már nem annyira magas a szám. A kutatások egyértelműen rögzítik azt is, hogy az emberek többsége élete során minimum két hetet depressziós állapotban töltenek – ezen belül a disztímia előfordulása értelemszerűen elég magas lehet.

A depresszió a lakosság 6-10 százalékát érinti, általában 40 éves kor körül diagnosztizálják, a betegek több mint felénél pedig 20 és 50 éves kor között jelentkezik. A nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál, és minden ötödik nőnél előfordul élete során. Depresszió a gyerekeknél apátia formájában, tinédzser és korai felnőttkorban viselkedési problémák, időskorban pedig pszichoszomatikus tünetekként jelentkezik.

A disztímia okai

Mivel a disztímia a depresszió egyik típusa, annak pontos okait pedig nem ismerik, így ez esetben sem lehet meghatározni, hogy mi áll a betegség hátterében. Egyedül az ismert, hogy kialakulásában örökletes tényezőknek is szerepe lehet, ugyanúgy, mint a szocializációnak, a környezeti hatásoknak és a nevelésnek. Azaz a betegség hátterében bio-pszicho-szociális okok húzódnak meg.

A disztímia a depresszió egyik enyhe változata

Az örökletes tényezők, tehát az endogén hajlam minden bizonnyal többet nyom a latban, ugyanúgy, ahogyan egyes konkrét események, elhúzódó krízisek is. Hasonló hatása lehet az alkoholproblémáknak és bizonyos személyiségzavaroknak is. Például a borderline személyiségzavarnak kifejezetten vannak olyan fázisai, amelyekre a disztímia a jellemző, de a kényszeresnek is lehetnek ilyen szakaszai. A 40 év feletti nárcisztikus személyeknél szintén gyakrabban alakulhat ki disztímia.

A disztímia tünetei

A tünetek szinte teljesen megegyeznek a depresszióéval: az érintetteket egyfajta lehangoltság, állandó szomorúság- és boldogtalanságérzet, kiüresedés jellemzi. Lehet tünet az anhedónia is, ugyanúgy, ahogy a koncentrációs nehézségek, a fáradtság, fáradékonyság, étvágytalanság vagy fokozott étvágy. Jellemző lehet az álmatlanság vagy kóros aluszékonyság, az állandó rossz közérzet is.

Nagyon sok disztímiás beteg, észre sem veszi, hogy beteg, és segítségre van szüksége. Mindez azért szomorú, mert a disztímia kezelhető. Senkinek nem lenne szabad beletörődnie a krónikus boldogtalanságba, bármilyen enyhe legyen is az.

A disztímia diagnózisa

A diagnózis hasonlóan állítják föl, mint a depresszióét: az érintettekkel pszichológus és/vagy pszichiáter beszélget, felveszi az anamnézist, megnézi, hogy fennállnak-e azok a tünetek, amelyeknek DSM-5 szerint bizonyos időintervallumonként ismétlődniük kell. Ellenőrzik, hogy a panaszok minimum fél éve fennállnak-e.

A disztímia kezelése és gyógyulási esélyei

A kezelés farmakológiai és pszichoterápiás, tehát az érintetteknek antidepresszánsokat kell szedniük, mellette pedig pszichoterápiára kell járniuk. A terápia időtartama minden esetben attól függ, hogy mi a disztímia kiváltó oka: ha valamilyen konkrét esemény, akkor értelemszerűen annak jellegétől is függ a gyógyulási idő, ha viszont ismeretlen a kiváltó ok, akkor nehéz becslésekbe bocsátkozni.

Egyedül annyi vehető biztosra, hogy a farmakoterápia mindig egy bizonyos idő után kezd el hatni: ez jellemzően hetekben, hónapokban mérhető valamennyi gyógyszer esetében. Ki kell emelni azt is, hogy utóbbi még nem gyógyulást jelent, hanem csak azt, hogy a készítményeknek köszönhetően kialakul egy jobb állapot. A teljes kezelés szinte mindig hosszú hónapokban, években mérhető.

A disztímia közepes vagy súlyos depresszióba csúszhat át, egyéb szövődménye viszont jellemzően nincs. Ugyan említhető az öngyilkosság is, de az a depresszió ezen fázisnál még nem jellemző.

 

 

 

 

pszichológus budapest, pszichológus Budapest, Budapesti pszichológus, budapesti pszichológus, pszichológus budapesten, pszichológus Budapesten, Pszichológusok Budapesten, Pszichológusok budapesten, Skultéti-Szabó Katalin pszichológus,